Honnan tudod, hogy súlyosan grafomán vagy?

1. Két kezeden sem tudod megszámolni, hány blogod van. Van egy régi, az első, amit nem használsz már. Van egy az általános életbölcsességeknek. Egy az irodalmi alkotásoknak. Két-három egészséges életmódról szóló. Két-három párkapcsolati és életvezetési. Két kreatív. Egy a kulturális élményeknek. És végül három, csupán vésztartaléknak. Hiszen olykor eszedbe jut egy jó blognév, amiről valamikor írhatnál, és le kell foglalni, nehogy elhappolják.

2. Bosszankodsz, amikor a 23. blogodnak tervezett név már foglalt.

3. Offline is van írnivalód. Van ugyanis egy általános naplód. Egy speciális könyv a hálának és az elhatározásoknak. Egy notesz az általános világmegváltó ötleteknek és a bevásárlólistáknak. Egy jegyzetfüzet a kutatási témához. Egy jegyzetfüzet a tanításhoz. Egy jegyzetfüzet a munkahelyen. Persze mindegyikbe külön tollal írsz.

4. Mindig pontosan lejegyzeteled, mettől meddig vagy a munkahelyeden és mit csinálsz pontosan.

5. Mindig van nálad négyféle szövegkiemelő, szükség esetére.

6. A naplódat és a világmegváltó noteszedet MINDIG magadnál hordod, hisz bármikor történhet valami, amit le kell írni.

7. Használod a telefonodon a jegyzet funkciót. Mi több, dugig van bejegyzésekkel.

8. Az íróasztalod tele van cetlikkel és post it-ekkel, amikre fontos dolgokat írtál.

9. Van a tableteden legalább három befejezetlen novellád. A gépeden legalább harminc.

10. Nekiállsz este 11 után megírni ezt a blogbejegyzést.

Na, jó éjt! :)

Hálakönyv és naplóírás

Néhány hónapja, talán a női konferencián hallottam, hogy mennyire hasznos minden nap összeírni legalább öt dolgot, amiért aznap hálás vagyok. Akkor el is határoztam, hogy veszek egy kis noteszt, hogy legyen mibe felírnom. Teltek a napok-hetek, és valahogy elmaradt ez a dolog, pedig többször gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, végül el is felejtettem.

Aztán múlt héten Anna barátnőmtől kaptam egy csodaszép cicás naplót. Ahogy vittem haza, nézegettem a pazar színeit és a cuki cicákat rajta, és azon gondolkodtam, vajon mit is fogok beleírni. Egy naplóm már van, ami szintén szép és nagyon szeretem, de abba is régen írtam. Aztán ahogy hazaértem, kinyitottam a naplót, hogy jobban szemügyre vegyem, és örömmel láttam, hogy Anna írt az első oldalára. Azt a címet adta neki, hogy "Hálakönyv". Hát, ezzel itt eldőlt a dolog. Gyorsan vettem hozzá egy színben passzoló (sötétkék) tűfilcet - mert egy különleges könyvbe szeretek mindig ugyanazzal a szépen író tollal írni -, és azóta szinte minden este írok bele egy listát, hogy mi mindenért vagyok hálás. De nem elégedtem meg ennyivel. Ebbe a könyvbe írom a legfontosabb elhatározásaimat is azzal együtt, hogy milyen eredményt várok az erőfeszítéseimért. 

Hétvégére hazajöttem Hidasra, és ezeken felbuzdulva megkerestem a régi naplómat. Elolvastam - hát, izgalmasabb volt, mint egy regény! :) Elhatároztam, hogy ezt is folytatni fogom. Csak meg kell keresnem azt a barna tűfilcet, amivel írtam bele - vagy venni még egyet. :) 

Miközben olvastam a régi naplómat, végiggondoltam, hogy korábban mennyit jelentett számomra a naplóírás. Végig tudtam gondolni a dolgaimat nyugodtan, összegezni, leszűrni tanulságokat, kipanaszkodni magam, elhatározásokat tenni, kiírni ami fáj vagy aminek örülök. Úgy érzem, most pont erre volt szükségem. Valahogy megcsappantak körülöttem a barátok, úgy érzem, bizonyos embereket elvesztettem, akik pedig fontosak voltak. De a napló olyan, mint egy barát. Csak ő mindig kiegyensúlyozott és mindig megnyílik nekem. :D

Ti írtok naplót?

Számvetés

Hiába próbáltam titkolni, kedves facebook-ismerőseim közhírré tették, hogy beleléptem a harmadik X-be. Ha már így alakult, úgy döntöttem, végiggondolom az életemet. Harminc évesen, ha egy nőnek még nincs férje és nincs gyereke, a távolabbi rokonok kezdenek lemondani róla, hogy lagzit vagy bababemutatót üljenek vele kapcsolatban. Ha nincs "rendes" munkája, akkor meg az a vád érheti, hogy örökké az iskolapadot fogja koptatni, vagy otthon lógatja a lábát.

Hajszálnyira csúsztam le csak mindkét eshetőségről. Ugyan férjem még nincs, de barátom van, tehát egy halvány esély van rá, hogy nem őrült macskás nőként írom be magam a történelembe. Másfelől éppen a héten kezdtem életem első "rendes" munkahelyén. Bár nem szakmámban és csak félállásban, de munka. (És szeretni fogom!) Ezzel a társadalom elvárásait hellyel-közzel kipipáltam. De mit mond el egy emberről ez a két dolog?

Azt hiszem, mindig is zenész akartam lenni. Karvezető, énekes, zenetanár, zenetörténész. Nagyjából sikerült is, ám attól, hogy ezek a bűvös szavak szerepelnek a diplomáimon (az énekes épp nem), még nem vagyok beljebb az életben... Mi is a cél? Jó munkát találni? Talán naiv dolog, de engem sosem ez motivált. Hanem CSINÁLNI. Énekelni, vezényelni, tanítani, zenével foglalkozni. Csak akkoriban még nem tudtam, hogy elég zavaró tud lenni, ha az embernek nincs pénze. Ha eddig eljut valaki, három választása van: 

1. köti az ebet a karóhoz, csinálja, amit szeret, és ekkor vagy valaki felkarolja, vagy valami csoda folytán befut, vagy éhen hal

2. feladja az álmait és megpróbál pénzt keresni, ezáltal hamar belefásul az életbe és irigykedni fog azokra, akik élik az álmaikat

3. keresi az egyensúlyt, dolgozik valamit, hogy legyen pénze, és közben igyekszik időt szakítani arra, amit szeret.

Be kell valljam, gyáva vagyok, a harmadikat választottam. Annyira még nem súlyos a helyzet, hogy minden álmomról lemondjak, és igazán szívem szerint az első opciót választanám... De gondolnom kell a körülöttem élőkre is. Nem élősködhetek senkin, muszáj talpon maradnom.

Amiért a leghálásabb vagyok az elmúlt harminc évben, a körülöttem lévő emberek. Családtagok, barátok, kórustagok, tanítványok, ismerősök. Bár az ember okozza a Földön a legnagyobb galibákat, mégis felbecsülhetetlen értéket képvisel. Képes együttműködésre és arra, hogy örömet szerezzen a másiknak. Képes mély beszélgetésekre, tud érzelmeket kommunikálni. Vigyáznunk kell egymásra, mert szörnyen rossz, ha valaki elmegy.

Nem merem azt latolgatni, az életem hány százalékát éltem már le, inkább előre nézek és próbálom minél jobban csinálni. Tökéletesen úgysem lehet. :)